Héhalom község honlapja

A sokszínű nógrád megyei település...

Héhalom a Cserhátalja kistáj közepén, Nógrád-megye déli részén található. A kistáj közepes ill. alacsony dombság, amely a cserhát hegylábfelszínének tekinthető.

A település legmagasabb pontja a falu fölött elhelyezkedő Templom-domb (180,5 m), mely tulajdonképpen mesterséges építmény, egy bronzkori tell. A község átlagos tengerszint feletti magassága 140 méter. A község domborzati értelemben legszabdaltabb része az Ebhát- és a Csapás-dűlőktől északnyugatra eső meredekebb partoldal, a Bujáki-patak balpartja.

Az északnyugat-délkelet irányú völgyekkel tagolt felszín vízfolyásokban közepesen ellátott. A területen folyik keresztül a Bujáki- és a Bér-patak, valamint a Tarcsai-patak.

A község Az alapkőzete felsőmiocén agyag.
Éghajlata mérsékelten meleg - mérsékelten száraz, nagy hőmérsékleti ingadozások éves viszonylatban nincsenek, országos viszonylatban is itt a legtöbb a szélcsendes napok száma.

A napsütéses órák száma alacsony (1850-1900 óra/év),mely az őszi-téli ködképződés miatt van. A csapadék évi átlagmennyisége 560-600 mm, az uralkodó szélirány követi a településen is meghatározó völgyszakasz irányokat.

A település csaknem teljes hányada ma lankás dombvidéken létrejött kultúrtáj. Egykori őshonos növényzete a zonális cseres-tölgyes erdőtársulás, a völgytalpakon gyertyános-tölgyes, a patakokat kísérő ligeterdőkben fűzligetek, égerligetek jellemzik (ezeket az időket idézik meg a Kecskés-berek, Hollós-berek elnevezések). A XIX. században ezek a legmagasabb szintű növénytársulások lényegében eltűntek a település határából.

Az ember tájátalakító tevékenységének köszönthetően mára jelentős az akácosok, fekete és erdei fenyves, valamint az erdők helyén létrejött szántók területi kiterjedése: A szántók a község területének csaknem 73%-át teszik ki, a rétek, gyepek összterületaránya 12%, az erdő terület aránya mindössze 9 %, kisterületen található zártkerti szőlő művelés.

A meglévő természetes vegetáció az emberi hatások miatt elszegényedett, elsősorban a patak medrek szegélyei reprezentálják a lehetséges természeti állapotokat. A megművelt un. kultúrtáj és a lakott település térbeli viszonya mára állandósultnak tekinthető.